Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Írásaim

A hold világította hatalmas, tágas égboltról egy parányi, kis fénylő csillag elindult.

Azt kérdezte magától: ő látja az egész világot, de, a világ vajon őt, miért nem látja?

Következő gondolatban már a választ is megadta: Talán, e végtelen mindenségben,

ő, annyira picinek látszik, hogy fénye biztosan nem elég jól világít. Nem veszik észre.

Szerette volna, ha sokan megcsodálják. Elindult hát, meghitt, csendes magányban

Felbátorodva, tele a végtelen álmaival, a melegség reményével, egy vak biztatással.

De, az út labirintusában hamar eltévedt. Az éden kertjéből kiesett. Zuhanni kezdett.

Zuhanása közben fénye tompulva szét esett. Lángoló parazsa, a mélységbe elveszett.

Forróságot árasztó léte hideggé lett. Más világba került. Az egyhangú szürkeségbe.

 

 

 

 

Cikkek

Furcsaságok

 Furcsaságok

 
2013.12.15 | Menüpont: Írásaim | Hozzászólások: 0

Gondolatok...

/" Gondolatok.."/

 
2012.04.30 | Menüpont: Írásaim | Hozzászólások: 0

Azt add az embereknek, mit te is szeretnél kapni tőlük..

"Azt add az embereknek, mit te is szeretnél kapni tőlük."

 
2011.06.07 | Menüpont: Írásaim | Hozzászólások: 0