Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tagadod, vagy akarod…?

2019.01.01

Nincs olyan ember kinek ne lenne szüksége a szerelem édes keserű ízére…. Van, aki vallja, akad, aki tagadja, de szükség van a lángoló vágyra. Nem vésték kőbe, nincs is sehol ládában elásva, hogy ki is lehetne szerelmes…

Ki szabhatná meg a pajkos kis Ámornak, hogy ne játsszon, ha neki épp velünk volna játszani való kedve. Hiába tiltanád, ő nyilával akkor is eltalál, s te nem tudsz tenni semmit, hisz őt észre sem veszed, csak mikor már hozzád lépett. Azt észleled, körülötted megváltozott minden...

Meleged lesz, a keserű hirtelen édes, feléd bolondos hóbortok integetnek… Kell a Férfinek a Nő, s a Nőnek a Férfi. Kellenek egymásnak kár lenne tagadni…. Kellenek, el kell ezt fogadni, hisz e földre szeretni születtek. Szerelem nélkül fanyar lenne minden.

Kellenek egymásnak, mint hajnali harmat a fűszálnak. Kellenek egymásnak, mint méhnek a virág illata, melyet egy napsütésben a virágra szállva meg is porozhatna. Kellenek egymásnak, mint csörgedező pataknak a meder, hol útjain folydogálhat.

Kell, hogy egymásra nézzenek, s kell, hogy szerelem tüzével éljenek. Kell az a piciny kis szikra, mely a szívet megdobogtatja. Kell, azaz érzés, mely szárnyat ad néha. Szükség van a a lángra, a lüktető dobbanásra, s a halk sóhajjal való kiáltásra.

 

(CzK) 2019.01.01.    18:01