Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy levelet várva

2012.01.05

Levelét várva remény éltette,
gondolatait álom szövögette:
„Egyszer majd írni fog!"
Mit hallani vélt, súgva hitegette.

S, ő várt, hűen várt e levélre,
mely hozzá soha meg nem érkezett,
de, a remény, mint röpködő pillangó
mindig új álmokat kergetett.

Szédítőn, csábítón bolondozott:
„Csak várd!”, „Csak várd az időt!”
Súgta újra, és újra, szűnni nem akarva
Ma, holnap, meglásd, eljön a nap!

S, ő várt..., hűen várt e levélre,
mely hozzá soha meg nem érkezett,
de, a remény, mint röpködő pillangó
szívében mindig új álmokat kergetett.

2012-01-05 (CzK)