Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Engedd szárnyalni a gyermeked...

Gyermeked, kit, ha szárnyalni engedsz, magasra repülhet...

De, ha szárnyait megszorítod, netán megfogva eltöröd, mélységbe zuhanhat.

Mint, ahogy a folyók sodrása el nem apadhat,

Mint ahogy az óceán vize ki nem száradhat....

Nem tagadhatod véreddel pecsételt magzatod,

Szeresd hát…., kit az élet neked ajándékozott.

Nevetve nézegessetek megfakult képeket,

Melyek rólad, róla, a múltról   s, az életről mesélnek…

Nem mindig lesznek szépek az, hisz az idő néha kemény, s, kegyetlen.

De az életedről mesélnek, s, a síron túl is elkísérnek.

Sokszor a sérelem, mint hurrikán támadja lelked...

Tedd félre hát feldúlt haragod, ha valaha volt is, csak mosolyogj..,

Hisz a megbocsátás keresztezni akarja e haragot.. Hát engedd! Engedd, hogy melegség járja át a szíved. Szeresd a gyermeked.

Mond el neki, milyen is volt, mikor te voltál kisgyermek, mikor még gondtalan élhetted szüleid mellett életed.

Mondd el, milyennek láttad a szivárványt, hogy képzeletben rajta néha táncoltál.

Mond el, hogy idő változik..., a szivárvány hol van, hol eltűnik.      Táncolni sem lehet rajta.    

Ilyen az emlék is.           Mint égen a szivárvány felbukkan, majd eltűnik,   de örökké megmarad. 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.