Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Engedd szárnyalni a gyermeked...

2017.10.13

Gyermeked, kit ha szárnyalni engedsz, magasra repülhet...

De, ha szárnyait megfogod, erős kezeddel markolva eltöröd,

s akkor már nem tud szárnyalni, csak a mélybe zuhanni.

 

Mint, ahogy a folyók sodrása el nem apadhat,

Mint ahogy az óceán vize ki nem száradhat....

Nem tagadhatod véreddel pecsételt magzatod,

Szeresd hát…., kit az élet neked ajándékozott.

 

Nevetve nézegessetek megfakult képeket,

Melyek rólad, róla, a múltról mesélnek…

Nem mindig lesznek szépek, fényesek

de az idő sietve próbálta  elmosni a könnyeket..

 

Néha kemény volt, olykor kegyetlennek tűnt az élet ,

De minden megfakult képként megmaradt...

s, az életedről mesél, majd a síron túl is kísér.

Tudom, hogy a sérelem, mint hurrikán támadja Lelked...

s, te erőtlenül átadod magad ennek az erős szélnek.

 

Tedd félre feldúlt haragod, ha valaha volt is, csak mosolyogj..,

Szeretet, megbocsátás, elfogadás keresztezni akarja e haragot.. 

Engedd hát! Engedd, hogy melegség járja át Lelked, és szeresd gyermeked!

 

Mond el neki milyen is volt, mikor te voltál kisgyermek,

mikor még gondtalan élhetted te is szüleid mellett az életed.

Mondd el neki milyennek láttad a szivárványt,

s, hogy képzeletben rajta még néha táncoltál.

 

Mond el, hogy az idő változik..., szivárvány hol van, 

hol pedig eltűnik. Táncolni is csak álmodva lehet rajta.    

Az emlék is egy  felbukkant a szivárvány

de, hogy meglátod benne e a szépet csak rajtad áll..

 

(CzK)