Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Menekülő

 

 

Futva, rejtőzködve menekült...

menekült, mint egy üldözött vad,

ki rejtekhelyén sem maradhat.

 

Elbújhatott volna valahol csendben,

kivárva, hogy elcsitul majd minden,

de félelem töltötte el jövőjét látva,

s, inkább akart futni messze a világba.

 

Nem mert igaznak, őszintének lenni,

érzéseit a valóság szavával ötvözni,

hazugságot nem szárnyalónak vélni,

szárnyalót nem csapodárnak nézni.

 

Mígnem egyszer egy hang követni kezdte,

sejtéseit feledni többé el nem engedte,

súllyal telt szavait újra, és újra felé dúdolta:

 

Futhatsz messze - e nagyvilágba,

menekülhetsz hátra se fordulva,

csak egy dolgot nem tehetsz,

lelked elől el nem menekülhetsz,

mert gondolataid, s, tetteid mint sötét

árnyyékod majd örökkön követnek.

 

(CzK)