Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tímeának...

2012.04.01

Halványkék égbolton kelt fel akkor a nap,
tavaszt sugallva vidáman köszöntött téged, 
izzón szikrázó fényekbe öltötte érkezésed napját.
Tündökölt, mint ahogy tündökölsz azóta is Édesem.

Harminc évvel ezelőtt történt mindez...
Fehér bárányfelhők sem kúsztak az égen.
tavasz hírnökei dallamot csiripeltek a fákon,
Szétkürtölve adták a hírt a világnak: megszülettél!

A reggel talán egy kicsit mégis hűvösebb volt, épp mint most...
az égbolt tiszta, s, délre öntötte a tavaszi forróságot.
Különös, csodás várakozással töltötte be a pillanatot
mígnem este megérkeztél, megmutatva kicsi arcod..

Drága gyöngyszemként ragyogsz azóta is  
s, én boldog vagyok, hogy anyaként melletted lehetek.
Hálát érzek, hogy megkaptalak téged
hisz a nap, s benne minden pillanat üres lenne már nélküled.

(CzK - 2012-04-01)