Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tímeának...

2012.04.01

Halványkék égbolton, fejünk felett a nap sugara
tavaszt sugallva vidáman köszöntött téged, 
izzón szikrázó fényekbe öltötte érkezésed napját.
Tündökölt, mint ahogy tündökölsz azóta is Édesem.

Harminc évvel ezelőtt gyönyörű volt az idő,
Fehér bárányfelhők sem kúsztak az az égen,
s a tavasz hírnökei dallamot csiriplek a fákon,
szétkürtölve a hírt: hogy egy csöppség született.

A reggel talán kicsit hűvösebb volt, épp mint most,
az égbolt tiszta, de délre öntötte a forróságot.
Különös csodás várakozással töltötte be a pillanatot
mígnem este megérkeztél, megmutatva milyen is vagy.

Drága gyöngyszemként ragyogsz azóta lelkemben, 
s, én boldog vagyok, hogy anyaként a legjobb barátnőd is lehetek.
Végtelen hálát érzek, hogy a sorstól megkaptalak téged
hiszen a nap, s benne minden pillanat üres lenne nélküled.

(CzK - 2012-04-01)